Hogyan segítsük gyermekünk önértékelését, önbizalmát – otthon és az iskolában?

Önértékelésnövelő tanácsok szülőknek

A gyermekek önértékelése az alábbiakból származik:

• tudatában vannak annak, hogy szeretik őket és egy családhoz és egy közösséghez tartoznak, amely értékeli őket
• minőségi időt töltenek a családjukkal
• arra ösztönzik őket, hogy próbáljanak ki új dolgokat, találjanak jó dolgokat, és dicséretet kapnak a számukra fontos dolgokért.

Családi körben

1.     Beszélgessünk vele, róla. Teremtsünk hozzá megfelelő alkalmakat, helyzeteket, hogy otthon felszabadultabban fejezze ki gondolatait, érzéseit, véleményét, mint másutt. Kérdezzünk rá, mi volt az, amit ma elért, sikeresen megoldott.

2.     3-4 éves kortól kezdeményezhetjük, hogy részt vegyen a családi életben, vállaljon fel kisebb felelősséggel járó, apró feladatokat. Bízzuk benne, hogy képes végrehajtani azt, amit csinál, legyünk türelmesek, ha nem megy először tökéletesen. Kiskamasz korban bevonhatjuk a főzésbe, kisebb barkácsolási munkákba is. Adhatunk olyan részfeladatokat, amelyeket teljesen egyedül végezhet. Az önbizalom alapja az önállóan elért siker. A felnőttkori magabiztosság, bátorság, kezdeményezőkészség sokszor már gyerekkorban eldől. A túlféltő szülő éppúgy rombolja a gyerek önbizalmát, mint az, aki túl nagy elvárások elé állítja, túl sokat követel tőle.

3.     Kiskamaszoknál beszéljük át és szervezzük meg a szabadidő közös eltöltését!  Úgy fogja érezni, többre értékelik, ha például együtt biciklizhet, barkácsolhat, moziba mehet velünk.

4.     Testvérek esetén soha ne éreztessük velük, hogy különbséget teszünk köztük, hozzuk egyensúlyba a koruk és temperamentumuk szerinti előnyöket, és tartsuk meg magunknak az összehasonlítást! Mindig szenteljünk időt a négyszemközt történő beszélgetésre mindegyik gyermekünkkel, és hívjuk fel a figyelmét arra, mennyire szeretjük egyik vagy másik tulajdonságukat, emeljük ki, miben egyediek.

Az iskolában

1.     Alapvetően legyünk fejlődésfókuszúak és ne az eredményre koncentráljunk. Mindig azt emeljük ki, honnan hova jutott egy tantárgyban, ahelyett, hogy csak a jó jegyeket értékelnénk. Ami azt is jelenti, hogy a kitartását, erőfeszítéseit dicsérjük, ne a jegyeit. Ugyanez ez a hozzáállás javasolt más teljesítményhelyzetekre is, például, ha sportol, zenél vagy más hobbija van.

2.     Ne csak a rossz jegyeire élezzük ki rendszeres mondandónkat, hiszen a gyereknek joga van hibázni. Ahelyett, hogy szidnánk, negatív jelzőkkel illetnénk, kérdezzük meg tőle, miben segíthetünk. Magyarázzuk el, amit nem ért a tananyagból! Ne mondjuk azt, hogy buta vagy lusta, hanem csak többet kell tanulnia, gyakorolnia és akkor jobban fog menni.

3.     Ha csúfolják, bántják az iskolában és ő nem áll ki magáért, ne szidjuk le, vagy büntessük meg. A „Ne is foglalkozz vele” szintén nem jó megoldás, mert magára hagyjuk. Inkább szakítsunk rá időt, és hallgassuk végig részletesen mi történt vele, hogy érezte magát. Dolgozzunk ki együtt megoldásokat: hogyan kérjen segítséget a tanároktól, mivel szereljük le a csúfolódókat. Ezeket a megoldásokat el is játszhatjuk otthon, hogy könnyebb legyen az iskolában kipróbálnia.